FutuREAL WOMAN

Ungár Anikó: „Másnak lenni felesleges energiába kerülne”

 

A FutuREAL WOMAN sorozatban ezúttal egy olyan nőhöz kerülünk közelebb, akinek hivatása a káprázat, saját életéről mégis sallangok nélkül mesél. Szóba kerülnek szakmai mérföldkövek, érzelmi kitérők és új szenvedélyek is. Mindeközben kirajzolódik egy karakter, aki határozottan választja meg, mire fordítja az energiáját.

Ki vagy, amikor senki nem figyel?

A nyilvánosság előtt gyakran csak egy-egy szerepében ismerünk meg valakit. De mi marad ezekből, amikor véget ér az előadás, és elcsendesedik a nézőtér?

„Mindig önmagam vagyok… Másnak lenni felesleges energiába kerülne.”

Anikónál a színpad és a hétköznapok között nincs szükség személyiségcserére. Ez a természetesség felszabadító lehet: kevesebb figyelmet követel a benyomáskeltés, több marad arra, ami valóban foglalkoztatja.

A határozott fellépést persze nem mindenki fogadja egyformán. Amikor arról kérdezzük, melyik tulajdonságát értik félre leggyakrabban, így felel:

„Az önbizalmam létem része. Akik nem ismernek, nagyképűségnek vélik.”

Ismerős helyzet: néhány gesztusból, egy hangsúlyból vagy egy találkozásból kész véleményt alkotunk valakiről. A magabiztos nő különösen könnyen kap címkéket, ha nem kíséri minden kijelentését mentegetőzés. 

Akartál valaha bizonyítani másoknak?

A biztos fellépés mögött sokféle hajtóerő állhat. Elismerésvágy, versenyszellem, mások kételyei — vagy egyszerűen az a meggyőződés, hogy érdemes belevágni abba, amit elképzeltünk. Saját útjáról így beszél:

„Bizonyítani soha nem akartam senkinek, mert hittem magamban, és ezért semmi sem volt görcsös.”

Kívülről hasonlónak tűnhet két ember elszántsága, miközben egészen más mozgatja őket. Mások jóváhagyását keresni folytonos készenlétet jelenthet; a belső meggyőződés nagyobb mozgásteret enged a saját döntéseknek.

Nőiességét sem érezte olyan akadálynak, amelyet szakmai elfogadásáért le kellett volna küzdenie.

„Soha nem a nőiességem ellenében kaptam bizalmat.”

Ebben a megfogalmazásban a tehetség, a felkészültség és a női karakter természetesen megfér egymás mellett. Egyiknek sem kell háttérbe szorulnia ahhoz, hogy a másik érvényesüljön.

Mikor érezted először, hogy jó irányba haladsz?

Vannak emlékek, amelyek később is biztos tájékozódási pontként maradnak meg. Amikor azt kérdezzük, mikor érezte először, hogy jó irányba halad, a párizsi bűvész-világkongresszust említi. Elmondása szerint ott ítélte neki a szakmai grémium a női kategória első díját.

A néző az előadás kész pillanataival találkozik. A szakma azok mögé is belát: érzékeli a technikai tudást, a megoldások ötletességét, a részletek pontosságát. Egy ilyen elismerés mindannak is szól, ami a színfalak mögött történik.

Amikor azonban a siker személyes jelentésére terelődik a szó, Anikó ennél jóval rövidebben fogalmaz:

„A siker számomra a boldogság.”

Ezzel a mércével a pálya eredményei az egész élet összefüggésébe kerülnek. A díjak mellett az is számít, milyen érzés hazatérni, kikkel oszthatjuk meg az örömünket, és marad-e hely mindannak, amiért dolgozni érdemes.

Hogyan választasz a karrier és a magánélet között?

A szerepléssel járó hivatás sok figyelmet és alkalmazkodást kíván. Hol húzódik a határ a szakmai lehetőségek és a személyes tér között? 

„A magánéletem a legfontosabb volt. Soha nem választottam úgy, hogy a karrier az otthon rovására menjen.”

Egy ilyen döntés súlya gyakran a hétköznapokban mutatkozik meg: melyik felkérésre mondunk igent, mire szánunk időt, és miről tudunk lemondani. Sok nő számára ezek újra meg újra felmerülő dilemmák, amelyekre az adott életszakasz is alakítja a választ.

A szerelem és a munka összehangolását Anikó nem tartja nehéznek, ha az érzelmi döntések erősebbek. Számára tehát a fontossági sorrend adhat kapaszkodót a mérlegeléshez.

A beszélgetés egyik legszemélyesebb pillanata mégis egy egészen más kérdéshez kapcsolódik. Mikor érzi magát igazán szépnek?

„Amikor a fiam azt mondja!”

A reflektorfény után itt egy bensőséges kapcsolat kerül előtérbe. Van olyan dicséret, amelynek az ad különös súlyt, hogy pontosan tudjuk, kitől érkezik.

Milyen szerepet töltenek be a kutyák az életedben?

Anikó számára az otthonhoz a kutyák jelenléte is hozzátartozik. Kislánykora óta kísérik négylábú társak, és olykor a szakmai döntéseibe is beleszólt, hogyan gondoskodjon róluk.

Egy hat hónapos japán szerződést például kétszer is visszautasított, mert akkori uszkárjától, Tomitól az előírt másfél hónapos karantén idejére sem akart elszakadni. Impresszáriója végül elérte, hogy a megfigyelést két hétre rövidítsék, azzal a feltétellel, hogy a kutya a műsorban is szerepeljen. Anikó így már vállalta az utazást, ám a repülőn újabb elhatározásra jutott: arra a két hétre sem válik meg tőle. Elmondása szerint végül sikerült Tomit karantén nélkül magával vinnie, Európába pedig már japán papírokkal tértek vissza.

A közös kalandokból, mint mondja, akár könyvet is írhatna. Kutyáiért soha nem fizetett: valamennyien úgy kerültek hozzá, hogy befogadta, megmentette vagy másoktól átvállalta őket.

Így érkezett az életébe a most hét hónapos Zazi is. Egy civil szervezet Nyíregyházán, egy erdő szélén talált rá öt társával együtt, egy elnyűtt sporttáskában. Ma már Anikó mindennapjainak része, a közös ritmus egyik alakítója.

„Nem tudnám elképzelni kutya nélkül az életemet.”

Ezekben a történetekben a gondoskodás egészen konkrét formát ölt: lemondott lehetőségekben, vállalt felelősségben és egy új otthon biztonságában. Abban, hogy akit egyszer magunk mellé fogadtunk, annak a további terveinkben is helyet adunk.

Volt olyan időszak, amikor majdnem feladtad?

 

„A szerelem el tudott vinni tévútra, de időben visszatértem.”

A részleteket megtartja magának. Annyit mégis megmutat, hogy az irányváltás lehetősége az ő történetéhez is hozzátartozik. Felismerni egy helyzetet, majd másként folytatni: ehhez olykor ugyanannyi erő kell, mint eredetileg elindulni.

A kudarcokról hasonló tömörséggel beszél.

„Ha volt is, nem éltem meg tragikusan.”

Nem jelöl ki egyetlen nagy bukást, amely köré visszamenőleg rendezné az emlékeit. Ez a hozzáállás teret hagy a folytatásnak: egy rosszul sikerült döntés vagy lezárult fejezet után is maradhat kíváncsiság arra, ami még következhet.

Honnan ered a ruhák iránti szereteted?

Anikó életében az öltözködés öröme jóval a fellépőruhák és a reflektorfény előtt megjelent. Édesanyja Grazban végzett divatiskolát, és már az ötvenes években csodálatos ruhákat varrt neki. A szabások, az anyagok és a gondosan kidolgozott részletek így gyerekkorától hozzátartoztak a mindennapjaihoz.

Ez az otthonról hozott igényesség később a tanulmányait is meghatározta. Amikor már egyértelművé vált, hogy a színpad és a varázslat lesz a hivatása, általános gimnázium helyett ruhaipari technikumba ment. A divathoz szakmai tudást is szerzett, amelynek később alkotóként vehette hasznát.

A hosszú turnék és a külföldi utazások mellett idővel megszületett benne az igény egy hazai bázisra. A belvárosban divatüzletet nyitott, amely egyben méretre készítő szalonként is működött. Minden évadban új kollekciót tervezett, így a színpadi szereplések mellett a ruhák világában is kibontakoztathatta az ötleteit.

Terjeszkedést nem tervezett: a fellépések továbbra is fontos helyet foglaltak el az életében. Tizenegy éven át azonban a divat megteremtette számára az alkotás egy másik, szeretett formáját is. Erre az időszakra ma is örömmel gondol vissza.

A ruhák iránti vonzalma így több oldalról is érthetővé válik: benne van az édesanyjától kapott örökség, a mesterség ismerete és a saját kollekciók megtervezésének élménye.

Hogyan maradhat egy nő kortól és divattól függetlenül önazonos?

Ezzel a háttérrel különösen érdekes, mit gondol a női vonzerőről. Anikó az önmagunkkal megélt harmóniát és az egyéniségünkhöz illő megjelenést emeli ki.

A tervező az arányokra, az anyagra és a kidolgozásra figyel; a viselő azt is megérzi, mennyire tud természetesen mozogni egy ruhában. A kettő találkozásából születhet olyan összeállítás, amelyben a megjelenés és a személyiség egymást erősíti.

De hogyan maradhat egy nő kortól és divathullámoktól függetlenül elegáns, izgalmas és önazonos?

„Akkor, ha stílusa van, és nem a trendeknek akar megfelelni.”

Mi varázsol el téged, aki másokat elkápráztatsz?

Egy bűvésztől talán valami rendkívüli élményt várnánk válaszul. Anikó két egészen alapvető emberi értéket nevez meg:

„Az emberi érzékenység és szeretet.”

Ezek ereje gyakran csendes helyzetekben mutatkozik meg. Amikor valaki észreveszi, hogy szükség van rá, türelmesen meghallgat, vagy egy nehéz pillanatban is megtalálja a megfelelő gesztust. Az ilyen találkozások sokáig velünk maradhatnak.

Amikor arról kérdezzük, melyik kevésbé ismert oldala lephetné meg a közönséget, a segítés szándékát említi: ismertségét mások támogatására szeretné használni, és egy igaz ügyért kiállni.

A nyilvánosság ebben az összefüggésben felelősséget és lehetőséget is jelent. Egy ismert név olyan helyzetekre irányíthatja rá az érdeklődést, amelyek egyébként kevesebb figyelmet kapnának.

Mit tanulsz most, és milyen új szenvedélyeket fedeztél fel?

„Az élet minden perce tanulás, csak ezt tudatosítani kell magunkban!”

Anikó hétköznapjaiban ennek kézzelfogható helye is van: franciául tanul, és elkezdett festeni. Két különböző terület, amelyek új kifejezési lehetőségeket kínálnak. Az egyik szavakkal, hangokkal és mondatokkal nyit ablakot egy másik kultúrára, a másik színekkel, formákkal és szabad kísérletezéssel.

Izgalmas vállalás ismét kezdőnek lenni valamiben, amikor a hivatásunkban már otthonosan mozgunk. Lehetőséget ad arra, hogy megszokott szerepeink mellett eddig kevésbé ismert oldalainkat is felfedezzük.

Mi rajzolódik ki Anikó történetéből?

A beszélgetésből határozott értékrend és eleven kíváncsiság bontakozik ki. A párizsi elismerés mellett helyet kap a fia dicsérete, a szakmai múlt mellett a francia nyelv és a festészet. Ettől válik személyessé a portré: látjuk, mi fontos neki, és mi felé fordul ma érdeklődéssel.

A FutuREAL WOMAN sorozatban az ilyen egyéni hangsúlyok érdekelnek bennünket. A döntések, amelyek alakítják a hétköznapokat. A kapcsolatok, amelyekben megmutatkozik az érzékenység. Az ízlés, amely a ruhák kiválasztásában is felismerhetővé tesz valakit.

Anikó mindehhez egy egyszerű, határozott mondatot ad útravalóul:

„Merj önmagad lenni!”